Hőszigetelés IV. – Pára a tetőben

A hőszigetelés bejegyzéssorozatban és más témák kapcsán is már többször említettük a párát. Nézzük meg, mit jelent a pára a tetőben. 

Mi az a pára? Hol található? Miért fontos számunkra? Milyen hatással van életünkre? Milyen következményei lehetnek a túlzott páratartalomnak? 

A pára az egyik definíciója szerint nem más, mint a levegőben található gáz halmazállapotú víz, mely helyzettől és hőmérséklettől függő mennyiségben van jelen. A levegőben mindig megtalálható. Külső és belső térben egyaránt. 

Nyári forróságban száraznak érzed a levegőt, ugyanakkor egy kiadós záport követően nehezen lélegzel, nyomott a levegő. A párára testünknek szüksége van, szervezetünk igényli, az egészséges élethez nélkülözhetetlen. Ha a levegőben kevés a pára, izzadni kezdünk, páradús levegőben a test normális állapotának fenntartásához szükséges izzadásunk lelassul, testünk nem tud rendesen párologtatni. Ez kihat a test hőmérsékletére, a komfortérzetre, a szervezet működésére. 

A külső és belső tereket határoló szerkezet is a testhez hasonlóan működik. A tetőszerkezet és a tetőtéri külső fal védőburokként vesz körül bennünket. Óv minket hidegtől, melegtől, széltől, csapadéktól. Ha jól működik, a belső térben jól érezzük magunkat. Szervezetünket nem kényszerítjük védekezésre, nem kell kellemetlen helyzetre reagálnia. Komfortosnak érezzük a teret, amiben vagyunk. 

A pára folyamatosan jelen van környezetünkben. Tevékenységtől is függ, milyen mértékben „jelenik meg” a levegőben. A relatív páratartalom megmutatja, hogy adott térben, adott hőmérsékletű levegőben milyen mértékű a páratartalom. Egymástól eltérő hőmérsékletű légtömegek különböző mennyiségű pára felvételére alkalmasak. A magas relatív páratartalom azt jelenti, hogy az adott hőmérsékletű levegőben, szerkezetben a normálisnál több pára van, azaz túl sok víz van jelen. 

Biztos leheltél már télen ablakra, majd a párás foltba rajzoltál valami mókásat. Ez a „rajzfelület” nem más, mint a levegőből a hideg felületen lecsapódó pára, azaz víz. Ekkor jelenik meg a levegőben korábban légállapotú vízgőz. 

A sötét oldal

Amikor a tetőtérben a pára elindul kifelé, azaz a külső, leginkább alacsonyabb relatív páratartalmú tér felé, akkor a legkönnyebb utat keresi, ki akar jutni. Kilép az ajtón, az ablakon, a bezárt ajtók és ablakok résein, ha mindezeken nem jut át, akkor nekilát és a tömörnek tűnő épületszerkezeteken próbál áthatolni. 

Bejut a falakba, tetőszerkezetekbe és komótosan áthatol mindezeken. Amint olyan felületre érkezik, melynek hőmérséklete kisebb, mint az őt hordozó levegőé, és alkalmas arra, hogy lecsapódjon, meg is teszi. Azaz a szerkezetekben minden pont egy-egy bepárásodni akaró „üvegfelület”. Amint a belső szerkezetekben kicsapódik a pára, állapotuk romlik, lassan elvesztik eredeti szerepüket. 

Sok baktérium, penészgomba erre a pillanatra vár! Megtelepednek ezeken a felületeken, szaporodnak, elszürkítik a falat, födémet, burkolatot és roncsolják a beépített anyagokat. Belépnek a belső térbe, belélegezzük ezeket, esetenként légzőszervi megbetegedések áldozatai lehetünk. 

Kárt szenvedünk, ha a tetőbe épített hőszigetelés pórusait a kicsapódó pára eltömíti, így a hőszigetelő anyag elveszti legfőbb tulajdonságát, nem hőszigetel többé. Amennyiben ez az anyag paplanszerű, akkor össze is rogyhat, majd egy váratlan pillanatban a benne felgyülemlő víz egyszerűen becsurog a tetőtérbe. 

A pára szerkezetekbe jutásának megakadályozásával egy későbbi blogunkban foglalkozunk. 

Páricsy Zoltán építészmérnök további írásait ITT találod, a honlapját pedig ezen webcímen éred el: https://www.paricsystudio.hu

Ezt a bejegyzés 2020.május 22-én publikáltuk.