Hogyan hőszigeteljük a tetőt?

- Télen hideg, nyáron meleg, mi az? 

- A rosszul hőszigetelt tetőtér. 

Hányszor hallottuk a fenti kérdést, választ? Hányan szenvednek tetőtéri lakásokban a rossz hőszigetelés miatt? Pedig ennek nem kellene így lennie. Nézzük meg, mire kell figyelnünk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy a fenti problémával ne találkozzunk. 

 

Számos tényező mellett talán a legelemibb kérdés, hogy hol épül(t) a ház. Nem mindegy ugyanis, hogy  

  • milyen természetes, illetve épített környezetben található?  
  • milyen éghajlati, topográfiai viszonyok jellemzik ezt a területet?  
  • milyenek a benapozási lehetőségek, a szélviszonyok, illetve az épület milyen egyéb hatásnak van kitéve? 

Meg kell határoznunk az épület, tetőtér funkcióját, és ennek megfelelően az aktuális hőtechnikai követelményeket. A rendeletek, szabályok minimum követelmények teljesítését írják elő, tehát ezeknél szabad (és érdemes!) jobbat építenünk. 

A tető hőszigetelése

Négy olyan terület van a tetőtérnél, ahol a hőszigetelés kérdése fontossá válik: 

  1. a tetőszerkezet
  2. a tetőtéri külső fal
  3. a tetőtér alatti födém 
  4. a részletképzés. 

A hőszigetelés egyúttal egy védőburok, ami csak akkor óv minket a külső behatásoktól (pl. hidegtől), ha a burok folyamatos és egyenletes minőségű. 

 

Milyen lehet a tető és milyen verziói léteznek a hőszigetelésnek? 

A tetőszerkezet lehet könnyű (pl. fa fedélszék), lehet nehéz, szilikát szerkezet (pl. vasbeton „koporsófödém”), esetleg vegyes szerkezetű. Ezek hőtároló képessége egymástól eltérő. Hővédelmük manapság 20-30 cm vastagságú hőszigeteléssel oldható meg. A hőszigetelés lehet műanyag vagy természetes alapanyagú. Előbbi nyílt- vagy zártcellás, utóbbi nagy energiabevitellel előállított (pl. ásványi szálas) vagy újrahasznosított anyagból (pl. növényi vagy állati eredetű, illetve ipari hulladékból) készült. Beépítése szerint ragasztott és mechanikailag rögzített táblás vagy paplanszerű, illetve fújt hőszigetelésről beszélünk. A hőszigetelés és a fogadószerkezetek hézagmentes csatlakozása elengedhetetlen, mert csak így lehet a belső tér valóban védett. Bármit használunk, az eredménynek – legalábbis hőtechnikai értelemben – ugyanolyan jónak kellene lennie. 

A tetőtéri külső falak jellemzően vegyes szerkezetűek, téglából és vasbeton szerkezettel építettek. Mivel ezek egymástól igen eltérő hővezetési tényezőjű anyagok, a szerkezet lehűlő felületén alkalmazott hőszigetelés szakaszonként különböző vastagságú lesz. Így kerülhetjük el a „relatív hőhíd” kialakulását és egyben a pára kicsapódását, a penészesedést és ennek minden egészségre ártalmas következményét. 

A tetőtér alatti födém hőszigetelése különösen akkor válik fontossá, ha a tetőtéri fűtött tér alatt szabad, lehűlő tér, például loggia található, vagy amikor a tetőtér az alatta lévő homlokzati sík elé kiugrik. 

Az ördög a részletekben rejtőzik. A részletképzés, a csomópont gondos tervezése, építése döntő fontosságú. A különböző síkváltások (pl. födém és térdfal), anyagváltások (pl. térdfal és vasbeton koszorú), a hőszigetelés, azaz a termikus burok folyamatosságának biztosítása nem egyszerű feladat (pl. tetőszerkezet és térdfal vagy tetőszerkezet és tetősíkablak csatlakozása)Szakszerűtlen építésük pontszerű, úgynevezett relatív hőhidak kialakulásához vezet, ami hosszú távon mind a szerkezetekben, mind az épület használóinak kárt okoz. 

Meglévő padlástér utólagos beépítésekor hasonló feladataink lesznek, de ezek részleteiről majd egy másik bejegyzésben olvashatsz!

Páricsy Zoltán építészmérnök további írásait ITT találod, a honlapját pedig ezen webcímen éred el: https://www.paricsystudio.hu


A bejegyzést 2020.03.29-én publikáltuk.