A piacon sokféle szigetelőanyag található manapság, amelyek különböző tulajdonságokkal és előnyökkel bírnak az alkalmazási terület függvényében. De ki az, aki meg tudja mondani, hogy melyik a jobb választás?
Nyilvánvaló, hogy a legfontosabb szempontok között a biztonság, az élettartam és a költség fog szerepelni, vagyis elvárjuk, hogy az építőanyagunk ne bocsásson ki magából káros anyagokat, sokáig legyen alkalmas a feladata ellátására, gazdaságos legyen és nem utolsó sorban környezeti szempontból is kedvező legyen. Mindenkinek más és más a fontos, ezért nehéz egy termékre rámutatni, hogy mindenki azt válassza, de a döntéshez adhatunk segítséget.
A fenntarthatóság szempontjából a svájci Büro für Umweltchemie 2018-as tanulmánya vizsgálta a hőszigetelő anyagokat. A termékek műszaki teljesítménye mellett olyan kritériumokat is számba vettek, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak: a beépítési költségek, az anyag alkalmassága az adott feladatra, veszélyes anyagok kibocsátásának kockázata és az újrahasznosítás lehetősége a felhasználási szakasz után.
A vizsgálat eredményeit a kidolgozott szempontok alapján minden egyes hőszigetelőanyagra vonatkozóan pókháló diagramon mutatták be. Szándékosan nem egy számmal jelezték a termék környezetvédelmi teljesítményét; bár az egyetlen pontszámot a felhasználók könnyebben értelmeznék, de az elfedné az egyes anyagok eltérő előnyeit és hátrányait. A pókháló diagramokon az egyes tengelyeken a különböző értékelési szempontok szerepelnek, és középen helyezkednek el a legkedvezőtlenebb értékek, a háló szélénél pedig a legjobbak.
Az életciklus hatásvizsgálatot az első négy kritérium (a tetejéről az óramutató járásával megegyező irányban) mutatja. A következő két tengely (alacsony beruházási költség, alkalmazási alkalmasság) a kivitelezés helyszíni tényezők, míg az alacsony potenciál kockázatú tengely az alkalmazási fázissal kapcsolatos ökotoxikológiai kockázatot mutatja. Az utolsó tengely az életszakasz végén a megsemmisítéssel járó energiamérleget mutatja.
A szigetelőanyagok teljesítményarányos értékeléséhez a vizsgálati kritériumokat egy négyzetméter, meghatározott szigetelési teljesítményű szerkezetre vetítették, ami tartalmazza a magát a szigetelőanyagot és a szerkezetileg szükséges egyéb anyagokat, melyek hatással vannak a szigetelési vastagságra (például dűbelek). Az alábbi táblázat áttekintést nyújt a hőátbocsátási ellenállás értékekről, valamint az összes, az adott alkalmazás esetében figyelembe vett szigetelőanyagról.
| Alkalmazási terület/ U érték | Anyagok |
| Járható lapostető, 0,14 W/m2K | fehér EPS, GRAFIT, Kőzetgyapot, XPS, PUR/PIR, habüveg |
| Homlokzati hőszigetelő rendszer 0,2 W/m2K | fehér EPS, GRAFIT, Kőzetgyapot, PUR/PIR, fagyapot |
| Pincefal, 0,2 W/m2K (talajpára, talajnedvesség jelenlétében) | fehér EPS, XPS, PUR/PIR, habüveg |
| Padló hőszigetelése betonlemez felett 0,25 W/m2K | fehér EPS, Kőzetgyapot, XPS, habüveg |
Homlokzati hőszigetelések összehasonlítása
A homlokzati fal tervezett hőátbocsátási tényezője 0,2 W/m2K, (ez a hazai előírásnál alacsonyabb, de a javasolt értéknél magasabb), a szigetelendő fal égetett kerámia anyagú. Mindegyik hőszigetelő lemez ragasztással és dűbelezéssel kerül rögzítésre. Az alkalmazott anyagok a széles körben elterjedt fehér EPS, szürke EPS, valamint kőzetgyapot és PUR/PIR, az ökológiai alternatíva a fagyapot volt.
Szemmel látható, hogy a homlokzati hőszigetelő rendszerek esetében a grafit adalékos EPS nem csak az egyik legkedvezőbb árú, hanem ökológiailag is a legjobb megoldás, így aki a klímavédelmet szem előtt tartja, annak nem kell a pénztárcája és az elvei között döntenie.
Ezt a bejegyzést 2020. december 11-én tettük közzé.
