A beltéri levegő minőségét jelző mutatók 2. rész

Otthonod levegőjének minőségének jelzésére több mutató is létezik. Ezek közül a szén-dioxid szint és az illékony szerves vegyületek mutatókat már megismerhetted korábbi cikkünkből. Ezúttal a páratartalom mérésének mutatóit vesszük górcső alá. 

A levegő eltérő mennyiségben vízgőzt tartalmaz helytől és időtől, évszaktól függően. Ezt nevezzük páratartalomnak. A beltéri levegő relatív páratartalmára számos dolog hat, például a kinti levegő hőmérséklete vagy a poratkák mennyisége. Azokon a területeken, ahol a tél hideg, a relatív páratartalmat bent 45% alatt kell tartani. A magas páratartalom ugyanis kedvező terepet biztosít a penészgombák elszaporodásának, ami nemcsak esztétikai és szerkezeti problémát okozhat, de az egészségre is káros hatása van, hiszen allergizálhat és asztma kialakulásához vezethet.  

Érdemes tehát a páratartalom mennyiségére ügyelni, különösképp azokban a helyiségekben, ahol a relatív páratartalom nagyobb lehet. Nyáron általában magasabb a beltéri levegő páratartalma, télen pedig alacsonyabb. Ugyanazzal a szellőztetési mennyiséggel különböző relatív páratartalmat érünk el évszaktól függően. A relatív páratartalom mutató a magas nedvességtartalomra hajlamos helyiségekben segíthet abban, hogy ügyeljünk az értékre, így például a fürdőszobában és konyhában fontos lehet. 

A kültéri és a beltéri levegő páratartalma közötti különbségre az abszolút páratartalom mutatót vezették be. Ennek méréséhez beltéri és kültéri szenzorok telepítése szükséges. A beltéri és kültéri levegő között különbségnek 3,5 g vízgőz köbméterenként az elfogadható szint. Ez korrigálható, szinten tartható a megfelelő mennyiségű és minőségű szellőztetéssel. A meleg levegő több vízpárát tartalmazhat, mint a hideg, ezért abszolút nedvességtartalma nagyobb lehet. 

Általában az alacsony vagy közepes, 30-65% közötti relatív páratartalom érzet a komfortos, beltérben egyébként inkább az alacsony. Sem a túl magas, sem a túl alacsony érték nem egészséges. A magas páratartalom a vízgőz lecsapódásához, nedves falakhoz és felületekhez vezet. Ez jó táptalaj az atkák, a gombák és más kórokozók elszaporodásához, így például penész kialakulásához vezethet, ami jelentősen ronthatja az életminőséget, hiszen esztétikai, szerkezeti, anyagi és egészségügyi problémákat is okozhat. Nem is beszélre arról, hogy a kellemetlen látvány mellé kellemetlen, dohos szag párosul.  

A túl száraz levegő (40% alatti relatív páratartalom) a nyálkahártyát irritálhatja, ami a torok, szemek szárazságát idézheti elő és száraz köhögés kiváltója is lehet. 

Lehetőség van szenzoros mérésre, aminek köszönhetően visszajelzést kaphatunk a helyiség relatív páratartalmáról. Túl magas páratartalom esetén szellőztetéssel tudunk javítani a levegő minőségén, alacsony páratartalom esetén pedig párologtathatunk. A száraz levegő több nedvességfelvétellel párosul, amit a környezetéből von el, beleértve az abban tartózkodó személyeket is. Ez azzal jár, hogy viszket a bőrünk, égnek a szemeink, megfájdul a fejünk és fáradtságot érzünk. Ezzel párhuzamosan légúti panaszok is felléphetnek, mert a kiszáradt nyálkahártyákon tapadt por és egyéb szennyeződések, kórokozók nem tudnak távozni. Ez a száraz környezet a további porképződésnek is jó táptalaj, ami a fűtőtestre tapadva ammónia és más gázok keletkezését idézheti elő. A fűtés alapvetően a relatív páratartalom csökkenését jelenti úgy, hogy közben az abszolút páratartalom értéke azonos marad.  

A megfelelő páratartalom és az ebből következő, higiéniailag kifogástalan levegő elengedhetetlen az emberek, állatok egészségéhez, a növények életbenmaradásához és bármilyen anyag minőségének megőrzéséhez.   

Ezt a bejegyzést 2020. május 3-án publikáltuk.