Ha térelválasztásról beszélünk, akkor meg kell különböztetnünk a fizikai és a pusztán vizuális térelválasztást. Az első esetben egy nagyobb teret ténylegesen felosztunk, például falakkal, zárt külön helyiségekké, míg a második csoportba azok a megoldások tartoznak, amikor a tér egyben marad, de adott funkciókat valamilyen belsőépítészeti megoldással vizuálisan elkülönítünk. Ebben a cikkben a fizikai térelválasztással foglalkozunk, de a következő részben a vizuális térelválasztás fortélyaiba is beavatunk!
A fizikai leválasztás mindig valamilyen épített/szerelt és többnyire fix megoldással történik: falazóblokkból, téglából rakott épített falakkal, gipszkartonnal, építőlemez szerelt falakkal, üvegfalakkal, esetleg teljes falként készülő beépített szekrényekkel. A falazott szerkezetek elsősorban új építésnél jöhetnek szóba. Előnyük, hogy masszív szerkezetek, ugyanakkor ez a hátrányuk is: utólag megépíteni vagy módosítani sok problémával jár. A fal kibontása esetén nagy mennyiségű sitt keletkezik, a fal helyén ki kell pótolni az úsztatott aljzatot, pótolni kell a burkolatot. Ha utóbbiból nincs tartalékunk, és már nem lehet kapni, akkor lehet, hogy a teljes felületet újra kell burkolni. Új falat falazóblokkból, téglából nem lehet akárhová építeni, statikai ellenőrzést igényel, hogy a födém elbírja-e a terhelést, bontani kell hozzá az úsztatott aljzatot, és nedves technológiáról lévén szó (habarcs, vakolat) hosszabb kivitelezéssel és hónapokig tartó száradással kell számolni. Mindenképpen szakembert igényel.
Fentiek miatt, ha utólag szeretnénk fix falakat, akkor tetőtérben elsősorban a szerelt technológiák, gipszkarton, vagy építőlemez burkolatú falak jöhetnek szóba. Ezeket lényegében bárhová meg lehet építeni, akár a meglévő aljzat megbontása nélkül is, hiszen csak a tartóvázat kell csavarozással rögzíteni. (Ilyenkor viszont számolni kell azzal, hogy a padló a helyiségek között vezetni fogja a hangot). Nyilván jobb szakemberre bízni, de ügyes kezű, vállalkozókedvű emberek maguk is megpróbálkozhatnak az építésével. A száraz technológia miatt gyors és szinte azonnal használható (nincs hónapokig tartó pára). Bontásnál lényegében csak a szerkezet rögzítésének nyomait el kell tüntetni, de a burkolatok pótlásánál hasonló gondokkal szembesülhetünk, mint falazott szerkezeteknél.
E két térelválasztási módszer hátránya tehát, hogy nem mobilisak, viszont a falaknak és ajtóknak köszönhetően a párát, szagokat és hangokat többnyire a helyiségeken belül tudjuk tartani. Gipszkarton falaknál a jó hangszigeteléshez szükség van a megfelelő akusztikai kialakításra is (hangszigetelő kitöltés, megfelelő szerkezet, dupla réteg stb.)
A legfontosabb, hogy figyelembe véve az összes említett előnyt és hátrányt, mindig tartsuk szem előtt, hogy a tetőtér különleges adottságaihoz igazodjunk. Vegyük számításba a ferde mennyezeteket, a kihasználható magasságot és leginkább a tetőtéri ablakok elhelyezkedését, mivel egyrészt szerkezeti adottságot jelentenek, másrészt az otthon számára legfontosabbat, a természetes fényt és szellőzést biztosítják. Semmiképpen ne tervezzünk úgy, hogy egy térelválasztó elem sötétté tegye a helyiséget. Ha szükséges, akkor inkább gondolkodjunk újabb tetőablak beépítésében. A korszerű tetőablakok árnyékolással és hőszigeteléssel ideális komfortot biztosítanak akár nyáron is, de a természetes fény hiányát semmilyen belsőépítészeti megoldással nem lehet pótolni.
Cikkünk második részében a vizuális térelválasztás csínját-bínját ismerheted meg!
Hujber-Nagy Aletta további írásait ITT találod, a honlapját pedig ezen a webcímen éred el:
Ezt a bejegyzést 2021. október 25-én tettük közzé.
