A stílus a 17-18. századból, Franciaország déli részéről, Provence-ból származik. A mediterrán és a vidékies stílus keverékeként definiálható, megfűszerezve némi franciás hatással. Egyszerre jellemző rá a mediterrán életöröm, a vidék romantikus hangulata és a francia otthonok eleganciája. Átlátható, szellős helyiségek jellemzik a funkcióknak megfelelő bútorokkal. Az ilyen stílusban berendezett otthonokban a kevesebb néha több, nincsenek öncélú díszítések, kerülendő a túlzsúfolás, és a kulcsszó a természetesség.
Hívószavai
Kényelem, elegancia, természetesség, meghittség, gyöngédség, lágyság, könnyedség, légiesség, világosság, melegség, romantikus, letisztult, tetszetős, hangulatos, mediterrán, vidéki, egyszerűség, szépség, funkcionális, ódon, családias, szerénység, eredetiség, kézművesség, patinás.
Színvilág
A felhasznált színek jellemzően világosak, pasztellek. A sötét színek a fák természetes színében merülnek ki, illetve az enteriőr tartalmazhat még feketét kovácsoltvas tárgyak, bútorok és dekorációk formájában. Színeit a természetből meríti. Ezek lehetnek az okker, a napsárga, az olivazöld, a levendulalila, az orgonalila, a mályva, a rózsaszín, a tengerkék, a szürkéskék, a hamvaskék, a kobaltkék, a szürke, a terrakotta, de semmiképp sem az élénk, hanem tört, fáradt árnyalataik. A stílus nem igazán használja a fehér színt, sokkal inkább jellemző a törtfehér, a csontszín, a krémszín, az ecrü és a bézs. A fémszínek tekintetében az arany, elsősorban az antik bronz és réz árnyalatok a jellemzőek.
Minták
A stílus a mintákat a természetből meríti, tehát jellemzőek a növény- és állatminták. Gyakori a kisméretű virágminta, például levendula, napraforgó, rózsa, de előfordulnak csíkok és kockák is a textileken.
Anyaghasználat
A romantikus otthonok középpontjában a tűz, azaz rendszerint egy kőből készült illetve kőburkolattal körülvett tűzhely áll. A stílus szívesen használ agyag, mázas kerámia, kő, kovácsoltvas vagy tégla alapanyagú kiegészítőket, melyek a konyhában például edények, fűszertartók, polcok képében jelennek meg. Csak a természetes anyagok használata megengedett, úgymint a fa (tölgy vagy dió), a len, a gyapjú, a pamut és a bőr. A leggyakrabban használt fémek a sárgaréz, a vörösréz, és a kovácsoltvas, amelyek kisebb kiegészítőkön, kilincseken, fogantyúkon, dísztárgyakon, gyertyatartókon, csillárokon, tükrökön, képkereteken jelennek meg.
Felületek
A fa felületeket, azaz az ajtókat, ablakokat, bútorokat, kép- és tükör kereteket, fali- és mennyezeti fapaneleket érdemes antikolni, fehér vagy pasztell lazúrral lekenni. A természetes öregedés imitálására használhatunk a bútorokhoz és a felületekhez repesztő lakkokat is. A repedezett felület eredményeként a háttér általában más színű, mint a felső fedőfesték. Fontos, hogy a fafelületek kissé karcosak, kopottak, egyenetlenek legyenek. A festett fémfelületeken gyakran megjelenik a kalapácslakk, kalapács hatású festék. A csempe szabálytalan illesztésekkel, rusztikus élekkel, széles fugával kerül a falakra és a padlóra. A hidegburkolat lehet kismozaik, natúr- vagy mázas kerámia, illetve kőporcelán is.
Padló
A konyhában és fürdőben szívesen használ a stílus mozaik vagy nagyobb léptékű, szabálytalan kő-, terrakotta-, mázas kerámia-, kőporcelán- valamint bontott téglaburkolatot. A szobákban rusztikus fapadló, ritkábban parketta található. A padlón az egyenetlen szélekkel ellátott világos deszka vagy a világos rusztikus csempe valódi falusi ház érzetét kelti bennünk.
Falak
A provance-i stílusú falakon kerülendő a rikító színek és az erős kontrasztok használata. Jellemzően a tereket tágító, szellősséget erősítő világos színeket vonultatja fel a stílus. A durva felületű falakat természetes hatású és alapanyagú tapéta és gyakran fa falburkolat is fedheti, mely utóbbiakat világos színűre érdemes festeni. A falakon lévő csempeburkolat matt vagy durva lehet, melyeken megjelenhetnek növényi motívumok is. A festett, mintázott falakat díszíthetjük szivacsnyomokkal vagy hengerezéssel, de fontos, hogy a minta szolid legyen, hogy nyugodt alapot biztosíthasson a berendezésnek. Jellemzőek még a téglafalak, és a természetes kőfalak is.
Mennyezet
A provence-stílusban a mennyezet többnyire világosra festett, vakolt felület, melyeket néha festett virágmotívumok, és gerendák vagy álgerendák díszítenek. A fagerendák lehetnek a mennyezettel egyező, vagy egyéb világos színűre festettek, de megmaradhatnak eredeti állapotukban is. Jellemző még a mennyezet élén körbefutó stukkó használata.
Fókuszpont
A fókuszpont nagyméretű falfestmény, tükör, festménnyel „bélelt” álablak lehet.
Bútorzat
A bútorok egyszerűek, nem zsúfolják tele a helyiségeket. Kovácsoltvasból, de főként valódi fából készültek, népi motívumokkal díszítettek, masszív lábakon állnak. A nagyobb bútorok, úgymint szekrények, komódok, ládák vagy asztalok tömörfából készülnek vagy furnérozottak. A kanapék, karosszékek, zsámolyok, padok lehetnek kárpitozottak, bőrrel bevontak is. A fa lehet kopottas vagy antikolt festésű. Jellemzőek az öltözködőasztalok tükörrel, a könyvespolcok, a szekrények, a komódok, a polcok, a pohár- és tányértartó állványok vagy a magas támlájú ágyak. Az étkezőszékek az asztalra hasonlítanak, a bútorok többnyire alacsonyak, lágy vonalvezetésűek, romantikus formavilágúak. A festett bútorok világos árnyalatúak, a frontokon elegáns fogantyúkkal. A polcok vagy nyitottak, vagy üvegezett ajtókkal állnak ellen a porosodásnak. A bútorokon jellemzőek a finom színek, a virágminták és a faragott díszítések.
Dekoráció
A stílus antik hangulatához nagyon jól illenek a kedvességet árasztó kézműves használati tárgyak, a könyvek, a gyertyatartók gyertyákkal, a tükrök, az evőeszközök, az ékszerdobozok, a kristályok, az üvegpalackok, a befőttek, a levendula vászonzsákban vagy vázában, az amforák, a porcelánok, a kerámiák, a képkeretek, a fonott kosarak, a fém teáskannák és fémdobozok, az antik játékok, a nagymama ékszerei, a faliórák, a figurák, a szárított díszek, a fűszernövények, gyógynövények és persze vágott és cserepes virágok (leander, buxus, levendula, muskátli, zsálya).
Kiegészítők
Egy igazi Provence-i fürdőszoba illatozik a francia parfüm és a virágok illatától. Található itt fürdőolaj, fürdősó és kézműves szappan is, továbbá kandalló, mely lehet elektromos is. A konyha mosogató lehet kő vagy porcelán, a csapok pedig bronz- vagy réz alapanyagúak. A kád többnyire lábaskád, a finom illatról pedig az illóolajok gondoskodnak.
Textilek
Világos, melegszínű, csíkos, kockás és virágmintás anyagok jellemzik. A stílus odavan a természetes anyagokért, úgymint a lenvászonért, de megjelenik a pamut, a gyapjú, sőt még a bársony és a selyem is. A szobákat gyakran díszítik különböző falvédőkkel, szőnyegekkel, ágytakarókkal és díszpárnákkal, melyek általában kézi szövéssel készülnek, és amelyeken a minták által visszaköszön a természet szeretete. Az újrahasznosítás jegyében jelen vannak a patchwork textlineműk is, nagymamáink nyomán pedig a monogramos törölközők, abroszok, textilszalvéták, textil lámpaernyők, „székruhák”, virágcserép huzatok és fodros ágyneműk, valamint a tüll, a csipke és az apró gyöngyök. Az ágyak felett sokszor baldachin található, a kanapékon, fotelekben pedig hímzett díszpárnák, hengerpárnák.
Ajtók, ablakok
Fontos rendező elv a stílusban a tágas helyiségek mellett a világosság és a napfény is. A külső nyílászárók és spaletták színben kontrasztot képeznek a külső- és belső falfelületekkel. Jellemzőek a keskeny, de magas ablakok, a színes spaletták, az ablakpárkányon pihenő muskátlik illetve a petúniák. A nyílászárók lehetnek ívesek, ólomüvegezettek, a rengeteg természetes fényt adó tetőtéri ablakok pedig fából készültek.
Világítás
A lágy, szórt, többszintű világítás illik leginkább a provance-i belső térhez, annak romantikájához. A szoba közepét kihangsúlyozhatjuk egy nagy, de nem hivalkodó fa-, kovácsoltvas- vagy kristálycsillárral, melyek fényét állólámpákkal, asztali- és falilámpákkal egészíthetjük ki. A fénytestek rendszerint kovácsoltvas vázból készülnek és főként a fehér, a bronz vagy a réz színek dominálnak rajtuk. Foglalatuk imitálhat gyertyát, az izzó pedig lehet benne gyertyaizzó, melyek így együtt felelevenítik a régi korok eleganciáját.
Hujber-Nagy Aletta további írásait ITT találod, a honlapját pedig ezen a webcímen éred el:
Ezt a bejegyzést 2022. november 26-án tettük közzé.
