Milyen házból lehet többgenerációs családi fészek? 1. rész

Fogós, ravasz kérdés. Először is ebben a kérdésben van néhány fogalom, amit érzésem szerint – ha nem is hosszan, de – magyarázni szükséges. Másodszor maga a kérdés olyan széleskörű választ, válasz sorozatot generál, hogy ha nem akarok filozofikus távlatokat nyitni, kénytelen vagyok leszűkíteni a kérdéskört. Nézzük meg együtt!

Már csak azért sem egyszerű a magyarázat, a válasz, mert gyanítom, hogy majdnem mindenki számára e fogalom: „családi fészek”, mást jelent. Mást juttat eszünkbe, más tapasztalataink vannak erről, más vágyaink vannak ezzel kapcsolatban. Volt, akinek megadatott, hogy szerető közegben, családban nőjön fel, másoknak nem volt ez olyan egyszerű. Ennek megfelelően maga a minta sem egyforma és ebből adódóan a vágyak, célok sem azok. Eleve a család fogalma is időről időre változik. Az egyértelműnek tűnik, hogy legalább két generáció, tehát szülők, gyerekek együttéléséről beszélhetünk. Ha pedig a szókapcsolat második tagja is hangsúlyt kap, „fészek”, nyilvánvaló, hogy az a legkevesebb, ha a biztonságot említem. 

Környezetpszichológiai szempontból maga a „családi fészek” az a hely, ahol „otthon vagyok”, ahol biztonságban vagyok. Bármilyen meglepő, ez lehet egy fizikai tér, de lehet egy szellemi közeg, egy kapcsolat, egy érzelmi szál. És persze mindez együtt is létezhet. 

Építészként azt vallom, hogy ha a „családi fészek” fogalmát az „otthon” fogalmával azonosnak tekintem, akkor egy ember otthona mindenképpen több, mint az ember háza, lakása. Többet kell jelentsen. Nem elég a „tér”, szüksége van mindenkinek a „hely”-re. Ahol biztonságban van, ahol önmaga lehet, ahol nem leselkednek rá veszélyek, ahol a lehető legjobban megéli a valóságot, önmagát és a világot. Ez nagyon sokféle „tér”-ben megvalósulhat. Az építész felelőssége, hogy egy „tér”-ből „hely”-et teremtsen. 

Maga a kérdés többgenerációs családra vonatkozik, ami azt sugallja, hogy ebben az esetben a „több”, az legalább három. Tehát nagyszülők, szülők, gyermekek. 

Máris látható, hogy nagyon összetett feladat előtt állunk, hiszen egy térben, egy időben kell otthont teremtenünk összetartozó, de különböző természetű, korú emberek számára. Ha az építész tisztában van a fent említett felelősségével, és Megbízója hajlandó olyan párbeszédre, melynek eredménye egy „jó ház” lesz, akkor van arra esély, hogy erre a bonyolult kérdésre, okos, rugalmas és mindenki számára rövid- és hosszú távon is örömteli választ kapjunk. Alapvetően szükségesnek látom, hogy a házakat személyre szabjuk, tehát ne rutinválaszok mentén megfogalmazott „egyen-épületeket” tervezzünk, hanem a mindenkori Megbízónkat, személyiségét, teljes valóját megismerve teremtsünk neki otthont. 

A feladat adott. Eszköztárunk rendkívül gazdag. Megbízóink – beleértve kicsiket és nagyokat – igen sokfélék. Sokféle tapasztalattal, más-más érzékenységgel, kívánságokkal, igényekkel. 

Következő blogbejegyzésünkben körbejárjuk, mit jelenthet mindez egy épület tervezésénél, építésénél.  

Páricsy Zoltán építészmérnök további írásait ITT találod, a honlapját pedig ezen webcímen éred el: https://www.paricsystudio.hu 

Ezt a bejegyzést 2021. április 28-án tettük közzé.