Jobb, ha nem gyűlik meg a bajod a vízzel! - Elrettentő történetek, avagy mit, hogyan NE csinálj! 8. rész
Itt az ősz, gyönyörű napsütéssel, széllel és megannyi bíbor, barna, halványzöld és főleg sárguló levéllel. Az utakat, a kertet beborítja a lehulló lomb. Meglepő helyeken nyílnak virágok, hallik a madarak csicsergése. Reményt keltő, káprázatosan szép! Ne hagyd, hogy ebbe az idillbe belerondítson egy beázás, meggyűljön a bajod a vízzel!
„…Azért a víz az úr!”
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger…
Emberünk – legyen most kellően érzékeny, lírikus alkat – annyira elalélt ettől a szépségtől, az ősz mindent átható illatától, hogy teljesen megfeledkezett a ház körüli és a házon elvégezni szükséges őszi munkákról. Pedig lett volna tennivalója. Nem volt nagy kertje, nem kellett betakarítani a termést, a hátsó kertben a diófa is csak egy kosárnyi finomságot szórt szerteszét. Viszont ebből a kényelmes és élvezetes semmittevésből később gondja támadt.
Mert hamarosan jött az eső. Nem szólt előre, egyszerűen csak ott termett. Sőt, reggelre elárasztott mindent. Ezzel még nem lett volna baj, de amikor rájött, hogy az ereszcsatorna vízlopóit elfelejtette visszazárni, és ömlött a vízgyűjtő hordóból az eső, mind a ház falának tövében szivárgott el, érezte, hogy ez azért a háznak nem tesz jót. Mert ki az, aki nem fogja fel azonnal, hogy alááztatni a saját házát nem egészséges dolog. Hosszú távon biztos nem, mert az alaptestek támaszkodását gyengítheti, ami süllyedéshez, repedések kialakulásához vezet.
Aztán amikor elállt az eső, észrevette, hogy a ház falán csurog a víz. De honnan? Nem volt rest, kiment körülnézni. Jé, az ereszcsatorna kizöldült! Nőtt benne valami virág, apró fácska. Felmászott a létrán és nem hitt a szemének. Az ereszcsatorna tele volt vizes levelekkel, kis földdel, sok növényi hulladékkal. Amikor kikotorta, érezte, hogy egy merő lucsok az egész. Amint elkezdte kitakarítani, az ereszben addig feltorlasztott csapadék zuhatagszerűen indult a függőleges lefolyócső felé. Az eresz fellélegzett. Emberünk is…
Azonnal elkezdte ellenőrizni a folyókákat, a járda réseit, mert tudta már, hogy ezek szabad keresztmetszetűek, azaz tisztának kell lenniük, ha nem szeretne rossz helyen vizet látni. Így megnézte a tetőt is, annak vápáit, minden zegzugát. Az ereszcsatorna lefolyójába betette a lombfogót, amit már rég megvett, de nem volt kedve létrára mászni. De tudta, hogy nem szabad beengedni a növényi hulladékot a függőleges csatornába és a lombfogó pont ezt a célt szolgálja.
Ha pedig Emberünk egyszer beindul, akkor nem áll meg a háznál, kimegy a kertbe és rájön, hogy még nem víztelenítette a kerti öntözőrendszert. Azonnal kifújta a csövekből a vizet, ehhez kompresszort használt (tüdővel azért durva lett volna…), ellenőrizte a szelepeket és az egész rendszert áramtalanította. A csapadékgyűjtő edényekből kiöntötte a vizet, nem akarta, hogy a talajmenti fagyokban megfagyjon a víz. A jég – nagyobb térfogata miatt – szinte mindent szét tud repeszteni.
Bár az élethez valamennyiünknek vízre van szüksége, jó, ha tudjuk, hogy a víz – különösen az épülethez érkező víz – nagy károkat tud okozni. Minden rést megtalál, leginkább lefelé folyik, de erős szél hatására felfelé is torlasztható, így egyes részeken (tető, ajtó-, ablak küszöb) úgynevezett „vízküszöböt” kell kialakítani. Alapvető szabály, hogy a víznek szabadon és gyorsan kell távoznia a házról és a háztól. Egy kivétel van, a zöldtetők esetében, mert ott a vegetáció miatt szükséges a víz megtartása. De erről majd egy másik írásunkban foglalkozunk.
Páricsy Zoltán építészmérnök további írásait ITT találod, a honlapját pedig ezen webcímen éred el: https://www.paricsystudio.hu
Ezt a bejegyzést 2024. október 26-án tettük közzé.

Páricsy Zoltán